Leninszk-Kuznyeckij

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Leninszk-Kuznyeckij (Ленинск-Кузнецкий)
Leninszk-Kuznyeckij címere
Leninszk-Kuznyeckij címere
Leninszk-Kuznyeckij zászlaja
Leninszk-Kuznyeckij zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyKemerovói terület
Irányítószám652500
Körzethívószám38456
Népesség
Teljes népesség
  • 20 000 fő (1926)
  • 39 100 fő (1931)[1]
  • 83 000 fő (1939)
  • 119 000 fő (1956)
  • 132 156 fő (1959)
  • 140 000 fő (1962)[1]
  • 138 000 fő (1967)[1]
  • 127 747 fő (1970)
  • 129 000 fő (1973)[1]
  • 130 000 fő (1975)[2]
  • 130 000 fő (1976)
  • 132 124 fő (1979)
  • 134 000 fő (1982)[3]
  • 135 000 fő (1986)
  • 169 000 fő (1987)
  • 165 487 fő (1989)
  • 125 000 fő (1990)[4]
  • 133 000 fő (1991)
  • 132 000 fő (1992)
  • 132 000 fő (1993)
  • 131 000 fő (1994)
  • 120 000 fő (1995)
  • 119 000 fő (1996)
  • 118 000 fő (1997)
  • 116 000 fő (1998)
  • 115 600 fő (1999)
  • 113 800 fő (2000)
  • 111 600 fő (2001)
  • 112 253 fő (2002)
  • 112 300 fő (2003)[1]
  • 110 400 fő (2004)
  • 109 300 fő (2005)
  • 107 800 fő (2006)
  • 106 400 fő (2007)
  • 105 400 fő (2008)
  • 104 829 fő (2009)
  • 101 666 fő (2010)
  • 101 491 fő (2011)[5]
  • 100 458 fő (2012)
  • 99 689 fő (2013)
  • 99 298 fő (2014)
  • 98 667 fő (2015)
  • 97 666 fő (2016)
  • 96 921 fő (2017)
  • 96 139 fő (2018)
  • 95 279 fő (2019)
  • 94 398 fő (2020)
  • 92 244 fő (2021)
Földrajzi adatok
IdőzónaUTC+7
Elhelyezkedése
Leninszk-Kuznyeckij (Oroszország)
Leninszk-Kuznyeckij
Leninszk-Kuznyeckij
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 54° 39′, k. h. 86° 10′Koordináták: é. sz. 54° 39′, k. h. 86° 10′
Leninszk-Kuznyeckij (Kemerovói terület)
Leninszk-Kuznyeckij
Leninszk-Kuznyeckij
Pozíció a Kemerovói terület térképén
Leninszk-Kuznyeckij weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Leninszk-Kuznyeckij témájú médiaállományokat.

Leninszk-Kuznyeckij (oroszul: Ленинск-Кузнецкий) város Oroszország Kemerovói területén, a Leninszk-kuznyeckiji járás székhelye. Régi neve 1922-ig Kolcsugino.

Népessége: 101 666 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[6]

Elhelyezkedése[szerkesztés]

A Kuznyecki-medence központi részén, Kemerovo területi székhelytől délre, az Inya (az Ob mellékfolyója) felső folyásának partján helyezkedik el. Vasútállomás a JurgaNovokuznyeck vonalon. Autópálya köti össze a terület két nagyvárosával: észak felé Kemerovóval, dél felé Novokuznyeckkel.

Története, gazdasága[szerkesztés]

Kolcsugino falu nevét egy 1760 körül kelt iratban említik először. A közelében található szénlelőhelyen 1883-ban kisebb bányát nyitottak. Jurgából, a transzszibériai vasútvonal állomásától idáig vasútvonal épült, melyen 1915-ben indult meg a forgalom. A települést 1922-ben Leninónak nevezték el. 1925-ben várossá nyilvánították, akkor kapta mai nevét, 1926-ban járási székhely lett. A második világháború idején több nagy gyár berendezését az európai országrészből ide evakuáltak, az iskolákat hadikórházzá alakították. 1950 után új bányákat nyitottak, főként a város déli részén, Poliszajevóban, mely 1989-ben kivált Leninszk-Kuznyeckből és önálló város lett.

A város a Kuznyecki-medence egyik nehézipari és szénbányászati központja. A szovjet időszakban változatos iparral rendelkezett. A régió egyik nagy bányagépgyártó vállalata, a Krasznij oktyabr ('vörös október') 1941-ben alakult. Ekkor evakuálták a harkovi gyár berendezéseit Leninszk-Kuznyeckijbe, és rögtön megszervezték a fegyvergyártást a front számára. A háború után az üzemet átállították bányagépek, bányászati berendezések gyártására. Az egykori nagyvállalat maradéka az 1990-es évek válságán egy német cég segítségével jutott túl, majd a 2000-es években kétszer is a megszűnés határára került.[7]

Az izzólámpagyártás alapjait a nyugati országrészből 1942-ben evakuált berendezésekkel teremtették meg a városban. 1943-tól katonai optikai eszközökhöz optikai üveget állítottak elő. A háborús évek után szervezték meg a gyárban a lámpagyártást. Az izzólámpák kibocsátását 1950-ben kezdték meg, később már világítótesteket is készítettek. A Szovjetunió felbomlását követő válságos helyzetben a gyár egy ideig még kitartott, de 2002-ben csődbe jutott és 2004-ben végleg bezárt.[8]

A városi textilkombinátot 1965-ben kezdték építeni, hogy a bányászcsaládok asszonyainak munkát biztosítsanak. 1972-ben adták át, fénykorában többezer dolgozója volt. A vállalat és a gyár 1993-ban gazdasági társasággá alakult, 2003-ban szintén megszűnt.[9][10]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]